Kittyvel a második Sommelier Színház után beszélgettünk. Az interjú most lett igazán aktuális, hiszen a hónap végén érkezik a III. felvonás a Palackba.

Kitty: Mérföldkő volt a Sommellier Színház az életemben, de a produkció második felvonásával is nagyot léptünk előre – direkt használom a többes számot, mert ezt együtt csináltuk a csapattal. Ha röviden kellene jellemeznem a másodikat, akkor talán az összeszedettebb jelző illik rá a legjobban, de a borral és a színházzal nem lehet mellé nyúlni, nagyon jó párosítás.
Az egész produkció hangulata egyedi: jó bort és finom ételeket tálalunk a művészet mellé. Ez nagyon jó ötlet, amit tovább lehet vinni egy jó névvel, ami sok mindent takar. Sokszor megkapom a kérdést, hogy miért ez lett a neve, miért nem Bor Színház. Egyszerű a válasz, mert sokkal többet nyújtunk, mint bor és színház – egy koncepció mentén nyújtunk élményt a közönségnek, vendégeknek.
A Sommelier Színházzal életem két fontos részét ötvöztem, a 10 éves színházi múltamat és a boros jelenemet. Nagyon hiányzott a színészet, hogy nem produkálhatom magam. Bár a vendéglátás is igazi színház és naponta az asztalok mellé lépek, az mégsem színpad. A színház hiánya és a borok iránt érzett szenvedélyem keltette életre ez a sorozatot, kitaláltam, és három év alatt megtöltöttem tartalommal. Ehhez a feladathoz viszont nekem is fel kellett nőni, mert hiába foglalkozom öt éve borral, addig nem tudok egy borsort összeállítani, amíg nem tudom, hogy a fajtáknak milyen íze, milyen illata van, mivel párosítható. A mai napig én is rengeteget tanulok ennek az álomnak a megvalósulásából.

Lehet mondani, hogy az első egy főpróba volt és a második volt a premier, vagy ez túlzás?

Kitty: Volt színház szaga az egésznek, az első felvonás volt a premier, ott megszületett valami. Voltak zökkenők az előadás során, de ez érthető. A másodiknak olyan hangulata volt, mint amikor a premier után leül a társulat, fellélegzik, hogy megcsináltuk és arra törekszik, hogy ugyanazt a fokozott állapotot, rendezettséget kell reprodukálni, ha lehet még jobban. A második felvonásban is megtartottuk a finger foods vonalat, mégis tartalmasabbak lettek az ételek, részletgazdagabb a tálalás. Jellemzően hat sajttal és egy desszerttel dolgoztunk, de kísérleti jelleggel húsok is kerültek a tálakra. A szürkemarha szalámiról azt gondolnánk, hogy inkább vörös borhoz illik, én mégis fehérrel álmodtam meg és sikerült.

Mi tetszett a második felvonásban?

Kitty: Kaszás Gergő nagyon jó választás volt, egy kis balance, mert talán az első felvonás során nagyon feminim irányt képviseltünk. Persze ez a cél és üzenet, hogy ha van 30 nagyszerű női borászunk, akkor mutassuk be őket.
Azt gondolom, hogy 2018-ban egy nő bármi lehet, például borász is. Érdekes történeteket mesélnek a női borászok arról, hogy egy ennyire férfias, maszkulin világban, hogyan állják meg a helyüket. A három borásznő is nagyon jó választás volt, mindannyian más történettel. Az este egyik legviccesebb történetét Nyúlné Dr. Pühra Beáta (Nyakas pince) mesélte: Az egyetemi évek után, a 2000-es évek elején első önéletrajzát elküldte egy szekszárdi pincészethez szőlész-borász pozícióra. Ők félreolvasták a nevét és Beáta helyett Bélának hitték. Behívták az interjúra, és mikor megjelent, nem értették, hogy mit keres ott, mert ők egy Bélát vártak. Azt mondták neki, hogy a borászatban hölgy dolgozó csak laboráns, vagy takarító lehet, de szőlész-borász nem. Azóta eltelt 18 év és sokat változott a világ. De az este tartogatott még érdekességet. A mikrofonon kívüli beszélgetések során például a hajnali kelésekről beszélgettek, és az is kiderült, hogy bár nem is tudták egymásról, de mindhárman ugyanannál az egyetlen női kádárnál készíttetik a hordóikat. Milyen izgalmas, nem?

Hogyan kérted fel az előadásra a borászokat?

Kitty: Én voltam a barna copfos lány a Palackból. Még nevem sem volt, senki nem tudta, hogy én vagyok a Borsos Kitty, csak azt tudták, hogy már régen a Palackban vagyok. Én meg egyre többet jártam borkóstolókra, fesztiválokra és építettem a kapcsolatokat. Az első három évben nem volt tudatos, hogy csak nőkkel beszélgettem, de valahogy volt velük közös téma, és észrevétlenül is jó kapcsolatot alakítottam ki főleg a fiatalabb női kortárs borászokkal.
Amikor tavaly szeptemberben körvonalazódott, hogy én mely nőkkel szeretnék egy színpadon ülni és beszélgetni, akkor természetesen már célirányosan kerestem meg őket. Az első három nő esetében Gálné Dignisz Éva nem volt kérdés, szinte földim és már öt éve dolgozom a boraival, kölcsönösen szimpatizálunk egymással. A többieket pedig kortársak közül szerettem volna választani, így lettek ők Zsirai Kata Mádról és Újvári Vivienn a Balatonról – Vivienn borába beleszerettem.
Az is nagyon fontos szempont volt, hogy olyan borokat akartam megmutatni, amikkel a Palackban dolgozom, de nem biztos, hogy a vendégek tudják, hogy ezt az olaszrizlinget egy 26 éves lány készítette. A saját borlapunkról szerettem volna választani. A vezetőség ebben szabad kezet ad, semmilyen beleszólás nincs, de az egyértelmű, hogy a Palack színvonalához illeszkednie kell. Úgy érzem, a második felvonás még színvonalasabb lett, ezt tartani kell. Dávidék (Polák Dávid, a Palack ügyvezetője) segítenek, tippeket adnak. Például, a második felvonás alkalmával kicsit féltem a Nyakas pincészet borát bemutatni, mert nem szerettem volna a mainstream irányvonalat erősíteni, de Dávid tanácsára közösen olyan bort választottunk, amit a nagyközönség még nem ismerhet, illetve olyat, ami csak a pincénél kapható. Tényleg izgalmas volt egy olyan bort megmutatni április közepén, amit május végén fogsz csak a polcokon megtalálni. A vendégeknek tetszik az exkluzivitás, szeretik, hogy ők az elsők valamiben. Nincs ez másként a Palackban sem, ott és a Sommelier Színházban is ezek a tételek működnek a legjobban, amik még vagy már nincsenek forgalomban.

Mi a jövőkép?

Kitty: 30 női borászból még bőven válogathatok, amin változtatni lehet majd, az a zene, az irodalom, a színész és a borok – de egyelőre a harmadik felvonásra marad a színész, Kaszás Gergő és az irodalom is, Hamvas Béla. Márai Sándor is működött, de annyira szép a magyar irodalom: Ady, Krúdy, Csáth Géza, Vörösmarty, Móricz Zsigmond, rengeteg lehetőség van.

A nagy klasszikusok felé megyünk?

Kitty: Egyelőre igen, de a Hamvas könyv is véges, még 2-3 előadást tartogathat. Aztán talán Ady, Vörösmarty, de szívesen szemezgetünk a kortárs irodalomból is. Ha az irodalom kimerült, akkor jöhet a zene is. Amikor még csak kósza gondolat volt a Sommelier Színház, akkor egy Váczi Eszter & Quartet koncert után odamentem Eszterhez, bemutatkoztam és elmeséltem az ötletemet. Eszter nagyon izgalmasnak találta az elképzelést, több borvacsorán is lépett már fel, de egyelőre nem tudja elképzelni a megvalósulást. Szerintem Eszter hangszíne tökéletes lenne, a dalok mondanivalójához lehetne a borokat válogatni. A két albumot többször meghallgatva öt bort már ki is gondoltam, de ez még a jövő zenéje.

El tudod képzelni, hogy ezzel lehet utazni is?

Kitty: Igen, van megkeresés határon túlról, Felvidékről. A szlovákiai magyar települések nagyon érdeklődnek a magyar borok iránt. Nem áll tőlem távol a borkultúra és a kultúra utaztatása, hiszen 10 évig utazószínházban játszottam, de úgy érzem, még itt Budán kell maradni, még legalább öt estét szeretnék itt megtartani.Aztán jöhet mindenféle variáció, zene, stand up – a humor nagyon közel áll hozzám. De el tudnék képzelni egy estet Janklovics Péterrel is, aki nagyon kedves kollégám volt a színházban. Én összeállítok egy borsort, Péter pedig improvizálhatna rá, biztosan jól szórakoznánk.

A Sommelier Színház nagyon jó helyen és időben született meg, erős koncepció, jó adottságokkal.

Kitty: Jó időben született Szabó Edit könyve Gyengébb? Nem! címmel, a premier előtt két héttel jött ki.
Szeretném egyébként majd urakkal is megszervezni az estet, akkor viszont külön régiók borászaival ülnék a színpadon. Nekem már megvan a fejemben Szekszárd koncepciója vagy egy előadás Tokaj hercegei címmel, ahol Szilágyi Laci, Lenkey Géza és Balassa István lennének a vendégek. De akár két szomszédos borvidékről hívni borászokat is érdekes lehet, jajj, rengeteg irányba el lehet vinni ezt az egészet.

Kevés egy élet ehhez?

Kitty: Megkóstolni az összes bort? Megszervezni mindazt ami a fejemben jár? Egy èlet is kevés hozzá,de a jubileumi X.felvonàsig nincs megállás!

Share This